Mi tagadás nagyon rossz fényképarcom van, és csak elvétve készül számomra is elfogadható kép.  Egy alkalommal a céges fotózás képeit nézve az informatikai igazgató meg is jegyezte, hogy "életben nem vagy ennyire ronda" Persze, mondhatná bárki, hogy ne a legszebb arcunkat próbáljuk mutatni.

Hát akkor mit? Ahogyan reggel a tükörben látjuk magunkat?

Álljunk meg itt egy pillanatra.   Teljesen egyértelmű, hogy egy kapcsolatban a személyiség varázsa a meghatározó. Na de azért ne feledjük,amikor valaki ránk köszön, utcán, szórakozóhelyen, vagy az online társkeresőn, akkor is először megnézzük. Ha lehetőség van egy kis beszélgetésre, a hang, a beszéd stílus, a mondanivaló, a személyiség felületes jegyei is megragadhatnak.  

Az online társkeresésnél  csak pár dologra támaszkodhatunk: a  fénykép(ek)re, a bemutatkozó profilra, és az üzenetre. Később a levelekre. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a gyakorlattal, hogy míg olvasom az üzenetet, írom a választ, többször is ránézek a képre, képekre. Próbálom a szavak mögött, valahogyan meglátni az embert.

A kép szerepe  igenis fontos.  A negyven feletti férfiaknál  igen gyakori a fotó nélküli profil. (a fiatalabbak esetén, akkor biztosan nincs fotó, ha párkapcsolatban élnek.) Elfáradtam abban , hogy képet kérek. Nem tudom elfogadni, hogy  csak most regisztrált, még nem tudott feltölteni. Akkor addig ne irogasson.  Vagy nem előfizető, ezért  nem tehet fel képet, ez egyrészt nem igaz, másrészt nem kell azzal dicsekedni, hogy a két-háromezer forintot is sajnálja.

Ha meg van kép... ..??? hát nem mindig van benne köszönet.   Nincs a közelben egy barát, aki azt mondaná, ez így gáz, ezt ne.

Pár napja egy aránylag normálisnak látszó levelet kaptam,nagyjából elfogadható volt a bemutatkozó anyag is. Pár üzenetet váltottunk, és közben - ahogyan szoktam - újra, és újra megnéztem az egyetlen feltett képet. Az alkatilag akár fiatalosnak is mondható férfi ott állt egy  tarka karton függönnyel eltakart nagy halom valami előtt, melegítőben, szürke zokniban. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni az igénytelen megjelenésű fotótól. Így, néhány levélváltás után elbúcsúztam.

Lehet, a férfiak azt gondolják, hogy mi baja van a hülye, nagyképű p...nak. Egyszerűen otthonos volt a megjelenése. Hát kérem, az otthonosságot - ahogyan én is a reggeli arcomat - akkorra tartogassa, amikor már sikerült pozitív érzéseket keltenie a leendő partnerében. Akkor, majd megnézem a szürke zokniban.

Addig is adjuk meg a módját.

(Persze nem pontosan így gondolom: kép advancedstíyle.blogspot.com)