Úgy indult a hét, hogy a nemrégiben feltűnt delikvenssel megejtjük az első találkozást, és a nyak tesztet.  Némi várakozással néztem a dolog elé, hiszen csaknem a megcélzott korcsoportba tartozott. Mégis, valahogy nem volt kedvem az egészhez. Megint elindítani valamit, remélni, hogy többet ad, mint a többiek, hogy nem csak az altestem érdekli. Minek.  Nem mintha a szex nem lenne fontos, de erre megvannak  a megfelelő arcok, már, ha az arc a fontos aktus közben.

Így csaknem örültem, amikor napközben lemondta.  Semmi gond, egy nyugodt este, befűtök a kandallóba, ég a tűz, egy könyv, egy pohár bor. Mi kell még?

Még hat óra sem volt, mikor Gaba írt: Szia, ráérsz??? ... van kedved szexelni?   Mindig célirányos az üzenet: "Nem tudsz elugrani egy pásztorórácskára, Ígérem nem bánnád meg... ha esetleg előbb elszabadulnál, repülnék hozzád."

Hát jó, gondoltam. A legtisztább helyzet, a legnyugodtabb kapcsolat. Csaknem egy éve látogatott meg először, és elégedettség, csaknem büszkeség tölt el, hogy a jó testű, elsősorban szép lábú, harmincas, értelmes pasi a  mai napig rendszeresen keres, és nem az anyakomplexusa hajtja.

Mindketten tudjuk, mit nyújthatunk egymásnak. És ez a társkeresős világban nem kis dolog,  Nincsenek a helyzetet feleslegesen bonyolító érzelmek, nincs megjátszás, felesleges körök, nincs mellébeszélés.  Csak egy jó szex van. éppen annyi, vagy az, amire szükségünk van.

Tudjuk mit keresünk.
Ő egy megbízható "kurvát", akitől nem kap el betegséget, akinek fizetni sem kell, akivel a vonat indulásáig beszélgetni is lehet. Újabban rendel is: ma legyen a fürdőszoba vagy " valami jó ribis holmit vegyen fel  hölgyem" Nekem meg néha jólesik ez a felszínes, csak a szükségletekre hajtó szerep.

Barátnőim közül sokan ragaszkodnak a száz éve odajáró évszázados szeretőjükhöz. Panaszkodnak, hogy már unják az egészet, mert nulla a teljesítmény, és semmi élvezet. Hát én nem kínlódom velük, ha megtehetem miért ne a jó testű, fiatal pasival, pasikkal élvezzek, és akkor az aktus már több, mint a szükségletek kielégítése, akkor már motivál is, hogy ideje megint úszni és masszőrhöz menni, figyelni magamra. Ettől még nem gondolom, hogy fiatal vagyok, ettől még nem akarok versenyezni a húszas-harmincas feszes testű nőkkel.

És igen, ettől még egyedül vagyok, nincs társam. Na de kérem, addig sem kell cölibátust fogadni.