"Igaz egy tízessel több vagyok, mint akit keresel, de a feltett régi képeid miatt azt gondolom egy két estét eltöltenék veled." Először is, ha már, akkor régi képeid ellenére.

De hát a képeim nem régiek, és nem tudok mit kezdeni a korcsoportnál egy tízessel idősebbel. Pláne a kegyesen felajánlott egy két estére. Miért is nem veszi már észre annyi férfi, hogy az a világ elmúlt, amikor elájultunk a megtiszteltetéstől, ha kegyesen ránk pillant, ír és még drága idejéből is áldozna ránk.

A francba az otthonkával, ide nekem a magas sarkút - írta egy nőtársam -  a megváltozott szemléletet egy mondatba sűrítve. Így vagyok ezzel én is, máshogyan gondolkodunk, mint anyáink, de a nálunk tíz évvel korábban születettektől is eltérő a szemléletünk. Már nem az unokáknak vagy a papucs férjnek élünk, nem vonz a legjobb háziasszony, feleség, anyós, nagymama szerep. 

A gyerekek felnőttek, újra lehetőségünk van önmagunk felé fordulni, Van, aki könnyen, mások nehezebben értik meg, hogy ők maguk is lehetnek fontosak, hogy szabad önmagukkal is törődni. Egyáltalán újra megismerni, bevallani saját vágyaikat és örömteli életet varázsolni önmaguknak. 

Két évvel ezelőtti magamra találásom az én környezetemet is meglepte, többségükben legyintettek, hogy egy két hónap és megnyugszom, beletörődök, betörök. Hiába, nem akartam újra visszasüllyedni a posványos életbe, nem akartam én is otthonkában és papucsban a közértig klaffogva tölteni napjaimat. Esélyt sem akartam adni, a süllyedésre. A korábbi programok mellé (színház, uszoda, kiállítások) új hobbit találtam. Festeni kezdtem, és elkezdtem zumbázni is.  A nagy családi házból kényelmes, új építésű lakásba költöztem. Ételfutártól rendelem a diétás menüt és igen, újra utazni is fogok.

De a legnagyobb változást mégis a férfiakhoz való  viszonyom átalakulása jelentette. Ugyan sosem voltam a hagyományos feleség típus, a számomra fontos dolgok mindig is a fakanálon túl voltak. A baráti köröm férjei is inkább maguk közé valónak tekintettek, amikor beszélgetésre került a sor.  De most -  a család oltárán feláldozott évek, évtizedek után - újra érzelmekre, szeretetre, ölelésre vágytam, arra, hogy nőnek nézzenek. Újra odafigyeltem az öltözködésemre, frizurára, manikűrös, pedikűrös, és masszőr mind értem vannak. és a megváltozott életszemléletem, az hogy szerethető vagyok, hogy én is fontos vagyok, egyszerre csak meglátszott a képeimen is. Az első meglepő megjegyzést egy volt kolléganőtől kaptam:."mikor lettél ilyen k.... jó nő, írta egy képemhez. De még hónapok múlva is elbizonytalanodtam, amikor egyre fiatalabb férfiak is megdicsértek.  Persze, tudom, hogy nem érdek nélkül dicsértek, egyértelműen ki is fejezték a mögöttes szándékot, de  azért mégiscsak velem akartak találkozni, a nagy korkülönbség ellenére is. Mert értékelik a nőiességet, a nyugodt, határozottságot, megtiszteltetésnek vennék, ha bekerülhetnének a körbe.

Végül elfogadtam, hogy igen, kölcsönösen örömet tudunk okozni egymásnak, és elfogadtam egy kapcsolatot, ami több mint tíz hónapja tart.  A partnerem sokkal fiatalabb nálam. 

És  akkor beszól egy háromszor annyi idős pasas, és azt hiszi hogy majd elájulok az ajánlattól. Hát nem. Mert nem csak a fizika vonzerő tekintetében nem veheti fel a versenyt, hanem  ezzel a bunkó stílussal meg sem közelíti a legalsó szintet sem.

Uraim, szedjék össze magukat.

Hölgyeim, ha eddig még nem tették, akkor itt az idő, hogy változtassanak, találjanak saját útjukra. Persze csak ha úgy érzik, hogy mostani életük nem boldog. 

(Kép forrása : pinterest/hautefavesdeux.tumbir.com)