Tudja, mikor magának írok, kicsit olyan mintha naplót írnék. Részint hónapok óta igen ritka az az alkalom, amikor egyszerre vagyunk gépnél, így a belekotyogás és az azonnali kiosztás nem fenyeget,

Másrészt Ön volt az aki ott volt, amikor ezen az úton elindultam, ha úgy tetszik Önnek köszönhetem, vagy Önt szidhatom érte.

Az hogy megismertem, hogy vannak olyan emberek, akivel élvezet a kommunikáció, aki mindezek tetejében ugyanúgy utálja a telefont, mint én, és örömmel írogat órákon, napokon, heteken át. Akinek a nekem oly tetsző kicsit angol nyelvi humor a sajátja,  akinek élveztem minden szavát, sorát és aki tán az én soraimat is szívesen olvasta. Boldog voltam, ahogyan elmerültünk a nyereményátadás gondolati játékában, vagy később az osztályharcban, a fenekelési jog kivívásáért, vagy más teljességében megélt marhaságért.

És Ön az, akitől új életem nőiességét kaptam ajándékba, hogy jobb napjaimon elhiggyem szép és vonzó vagyok, érdemes egy Férfi figyelmére. Akitől megtanultam hogy  lehet felszabadultan is szeretkezni, és minden jó lehet amit adunk vagy kapunk.

Aki néha helyretett, ha túlságosan is átcsúsztam hisztis picsába, és aki sokszor szememre vetette - persze mások is - hogy nem az elmulasztottakért kell keseregni, hanem örülni a megtörtént jónak.

Nap mint nap haladok az úton, hogy minél több hibás beidegződést leküzdjek, és ilyen értelemben valóban jobban vagyok. Ahogyan megírtam, hogy Ön mit jelentett nekem, helyre tettem magamban Krisztiánt is, akihez nem a személye miatt kötődtem, hanem mert úgy tűnt, van valaki aki felvállalna, akivel normális kapcsolat is lehetséges lenne. És ezt az esélyt féltem elveszíteni. Ma már azt is tudom, hogy  ez az egész illúzió volt.

Pár napja helyrekerültek a pár alkalmas kalandok. Sikerült megtalálnom az analógiát. Amikor januárban megpróbáltam újra szexuális életet élni, volt egy férfi, aki igyekezett, és sokat segített és nagyon ragaszkodott hozzám. De hatvan éves volt. És akkor jöttek a fiatalabbak, és Feri egyszer csak kiöregedett. Ez nem róla szólt, az én helyzetem, igényem változott meg.

És így vannak velem is, amikor eltűnnek, csak nem mondják a szemembe és talán jobb is, hogy kiöregedtél anyukám, elveszítetted a vonzerődet.És ez sem rólam szól igazán, hanem ők jutottak túl egy szakaszon..

És ha fiatalokkal akarok szexelni, akkor tudomásul kell ezt venni. És nem szabad érzelmileg belemenni. 

Miközben ezt egyre inkább tudom kezelni, egyre jobban tudom, hogy  mit is akarok én. Nem hiszem hogy élettársi kapcsolatot, de figyelmet, érdeklődést, kedvességet, szeretetet, és igen szellemi  és testi vonzerőt. Azt már tudom, hogy semmiképpen sem a saját korosztályomból. De mindenképpen valakit, akit  társamnak tarthatok.

És miközben egyre több mozaik kerül a helyére,egyre reménytelenebbnek érzem a helyzetem, hogy igen van valaki nekem is. és egyre fojtogatóbbnak érzem a magányt, amit egyre nehezebben viselek.

És akkor egyszer csak eljutok odáig, hogy meg akarom vásárolni  valaki társaságát. Na jó nem az escorti minőségben, de mégis csak segítek neki(k), és reménykedem, hogy akkor talán több figyelmet kapok. és ez az a perc, amikor eljutottam a szánalmas vén picsa szerepkörbe.

A dilidoki szerint társfüggés terápiára kellene járnom. Az én olvasatomban  akkor lennék társfüggő, ha mindig is  társsal éltem volna, és most nem viselném el a társtalanságot.

Ezzel szemben én  azt gondolom: szeretném végre kipróbálni.

A doki azt mondja: gondoljak arra, hogy én választottam az egyedüllétet, én akarom így. Nem tudok erre gondolni, hiszen mindig is egyedül voltam. Talán jobb lett volna, ha egy éve nem eszmélek fel. és nem horgad fel bennem a vágy, hogy végre nekem is legyen valakim. Hogy  végre tartozzak valakihez.

Talán az egyetlen út hogy visszasüllyedek, hogy gyalogsági ásóval beásom magam a saját sáncom mögé, és soha többet nem jövök a felszínre.

Szeretném azt hinni, hogy nem ez az  utam. És igen, nem vagyok türelmes, nem lehetek, hiszen már olyan kevés időm van.