Mivel jócskán negyven felett vagyok és se szeri se száma a harmincasok, negyvenesek megkeresésének, gondoltam itt az idő, megfejtem, mi motiválja a pasikat. Persze a „kutatás” nyilván szubjektív lesz, és semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak, bár törekedni fogok a minél nagyobb elemszámra, valamint az iskolázottsági, életkori, lakóhely és foglalkozási ágazat szerinti lehetséges változatosságra.
Bevezetőként álljon itt az „ aranygondolatok” egyik cikke, mely a fordított helyzetet vizsgálja, azaz mit keres egy negyven plusszos nő a harmincas pasikban.
„Fiatal pasi, idősebb nő. Szaporodni látszik a jelenség.
Milyen egy egyedülálló negyven feletti nő?
Először is dolgozik, tehát el tudja tartani magát. Valószínűleg már van gyereke és (akár többször is) elvált. Mivel manapság magasak az elvárások a női nem felé, ezért jól néz ki. Nincs elhízva, öltözködik, ápolt. A lelke edzett, végigcsinálta a válást és nem rokkant bele. Nevelte/neveli egyedül a gyerekeket, nem riad meg a kihívásoktól, mert az élet már számtalan próbatétel elé állította, amit magának kellett megoldania. Helyt áll minden fronton. Megszokta, hogy mint nő, mint anya, mint háziasszony, s mint munkaerő is topon legyen. Egyszerre. Harmincas éveinek csatái után remekül tudja irányítani és élvezni az életét.
Biztos, hogy sokáig próbált társat találni a saját korosztályában és nem torzulásból bukik a harmincas pasikra! Belefutott jó néhány 40+-os férfiba, sok a nős, aki csak mellékutat keres, szexet, másodikat (harmadikat). Nem társat.
És most nézzünk meg egy egyedülálló negyven feletti férfit! Kiégett, le van harcolva. Az igényesség nem jellemző, inkább az elhanyagolt külső. A sörhas a minimum. Az öltözködést hagyjuk is… A lelke össze van törve, vagy alkoholista lett a válás után, vagy (újra) anyuci kisfia. Nem edződött meg a gyerekneveléstől, mert sohasem volt az ő dolga. Akárcsak a háztartás. Nem tudja, mi fán terem. Tehát nem akar gyereket nevelni és porszívózni sem. Kapni szeret, adni kevésbé.
És a 40+-os pasi a 20-as, 30-as nők között keresgél! A negyven feletti nőben saját öregedését látja, és ettől retteg!
És most lássuk a mai 30-as pasit! Illetve, hogy miben különbözik az idősebb férfiaktól. Életerőtől duzzad. Abban a világban, amiben ő nőtt fel, egyenlő munkamegosztás van. Ezért a mai harmincas férfi nem hátrál meg a feladatoktól, akkor sem, ha háztartási munkáról van szó és akkor sem, ha a gyerekekről. Vannak tervei, céljai, álmai. Ad a külsejére. És a legfontosabb: nőként bánik a negyven feletti nővel! Képes csodálni és elismeri az élettapasztalatát. Habitusában inkább egy hullámhosszon van a negyven feletti nővel, mint ősz(ülő) társai.
Tehát mit keres a negyven feletti nő a harmincas pasi mellett? Pont azt, amit a negyvenes, ötvenes pasitól nem kap meg.
Ne sértődjenek meg a negyvenes, ötvenes férfiak! Megküzdöttek a magukét, elismerés érte. De ha csinos, fitt nőt akarnak, aki tele van tűzzel és életkedvvel, akkor hasonló jellemzőkkel kellene büszkélkedni…
De azért ne legyen illúziónk. A 40+-os nő nem mindegy mennyire plusszos. És a harmincas pasi sem mind egyforma. A legváltozatosabb okok vannak a háttérben. Szóval nem lehet egy kaptafára venni. Tény hogy van igény a jóképű, értelmes fiatal pasiknál az érett nőkre.”
Eddig az idézett cikk.
Igen, lehet vele vitatkozni:
A negyven plusszos nők többsége, nem keres fiatal partnert, legfeljebb pár évvel fiatalabbat tart elfogadhatónak. És a harmincas pasik többsége sem az érett nőkre bukik.
(Annak ellenére, hogy a magyar társadalomban a huszadik század elején kifejezetten hagyománya volt a fiatal férfiak – érett nők kapcsolatnak. Ugyan ezek a kapcsolatok nem voltak nyilvánosak, de kétségtelen férfiak generációja tanulta meg érettebb partnerétől, hogy miként is bánjon a nőkkel. ld. Érett asszonyok dicsérete.)
Talán a cikk általánosításai leginkább a negyven plusszos pasik leírásában járnak közel az igazsághoz, hozzátéve, hogy elsősorban az ötven feletti társkeresőkre jellemzőek a megállapítások. (Tisztelet a kivételnek.)
Egy a nő/férfi viszonyban, életmódban, bekövetkezett változásról a cikk nem beszél, illetve csak utalásaiban van jelen. Míg pár évtizede a negyvenes éveikben járó nők kifejezetten öregnek tűntek negyven feletti párjuk mellett, addig mára ez a helyzet megváltozott. A házasságban élők közül is a nők nagyobb részben kezdenek el foglalkozni egészségük, fiatalságuk megőrzésével. A gyerekek önállóságával a folyamat felerősödik, egyre többen tekintik ezt az időszakot egy új kor kezdetének.
Ma, ha egy ötvenes – hatvanas éveikben járó átlagos házaspárt megnézünk, a férfi sokkal idősebbnek tűnik . Azt mondanám, hogy a hatvan felettiek esetén a nő valójában egy nála 7-8 évvel fiatalabb férfival van azonos korban. A helyzet sokkal szembeötlőbb, az elvált, párkereső, azaz egyedülállóak esetén. (Ennek okairól érintőlegesen a cikk is beszél.)
A fentiek is azt mutatják, hogy teljesen normális igény, ha egy idősebb nő, magánál 8-10 évvel fiatalabb férfit keres, azaz akkor keres a saját korosztályában.
És akkor nézzük az alapfelvetést, a 40+-os nő, fiatalabb férfi esetét.
A vizsgált 40 ++-os nő profilját az elmúlt évben az egyik társkereső oldalon 5356 férfi nézte, és közülük 2951 fejezte ki tetszését, jelölte kedvencének a nőt. Közöttük nagyjából fele – fele arányban található a korcsoportba tartozók, illetve a negyven alattiak. Hozzávetőleg a tizedük aktivizálta magát, levelet írt. (A megkeresők közül szinte alig volt az idősebb korcsoportba eső.) A levelezés 15 százalékban személyes találkozást eredményezett.
Mivel a nő saját szocializációjától is idegen volt a fiatalok megkeresése, hónapok teltek el, amíg egyáltalán el tudta fogadni, így valamennyi levélírótól megkérdezte, hogy
- "látta a koromat?"
- "ha igen, miért nekem ír és nem egy, a korosztályába tartozó hölgynek?"
A válaszok és a későbbi levelek, találkozások tapasztalata alapján mindösszesen három olyan eset volt, ahol bezavart az anyaszerep iránti igény.
Minden más esetben „a kor nem számít” válasz érkezett. Ugyanakkor az érdeklődők – nem meglepő - elsősorban szexuális kapcsolatra vágytak. A fent idézett cikk írójának abban azonban egyértelműen igaza volt, hogy szinte kivétel nélkül megbecsülték már a választ is, nem beszélve a találkozás lehetőségéről. És a „szerencsések” közül sokan - akikkel találkozás is létrejött- a mai napig rendszeresen jelentkeznek egy újabb találkozás reményében.
Az elmúlt év során szerzett személyes tapasztalataim is hasonlóak, és a kezdeti csodálkozástól, érthetetlenségtől, örömtől, esetenként büszkeségtől elvezettek odáig, hogy ma már nem lepődök meg a fiatal levélírókon (én sosem kerestem nálam fiatalabbakat).
És természetesen, továbbra is keresem a társam, és nem gondolom, hogy egy harmincas férfi számára én jelentem a megoldást, mint ahogyan ő sem jelentheti számomra.
Velük ellentétben viszont én nem vagyok könnyű helyzetben.
