Valamikor, még a múlt században nálunk is elindult a romantikus kisregények kiadása. A Harlequin és a többiek az első időben hatalmas példányszámokkal jelent meg. Az egyes sorozatok között a túlfűtöttség mértéke, és a helyszín jelentett csak különbséget. Nők tízezrei vásárolták, olvasták, cserélték a füzeteket, és  a mindennapi robot közepette egy pillanatra elrepültek álmaikba.

Ezidőben egy reklámügynökségnél dolgoztam és azonnal rácsaptam ügyfelünk részére a B/4es megjelenésekre. Így került be a céghez néhány példány. A mi ügynökségünkön is  - mint bárhol máshol - a munkatársak zöme trendi fiatal, akik a későig tartó munka után, még beugranak egy italra, akik mindig mindenkit ismernek, számukra nem jelent gondot egy este izgalmas eltöltése. Ugyanezek a fiatalok tervezik a háziasszonyok részére készült termék reklámját, ők próbálják, megérteni éppen aktuális célcsoportjuk motivációját, miközben teljesen elzárkóznak a körön kívüli emberektől, élettől. (Ebből a szempontból csaknem ugyanaz jellemzi őket, mint az újságírók többségét, akik elborzadva vitatják meg, hogy milyen szörnyű látni a metróból kiáramló, elszürkült arcú embereket. Azokat, akiknek naponta úgy próbálják meg eladni a gondolataikat, hogy gőzük sincs mi foglalkoztatja őket.)

Térjünk most vissza az eredeti vágányra. Az egyszerű nyelvezetű, mindig szerelemről szóló és happy endre végződő sztorik népszerűsége, csaknem elgondolkodtatta  a reklámtervezőket, és értetlenül álltak azok népszerűsége előtt,  egyikük így fogalmazta meg: "de hát miért nem élik meg a mindennapokban ezeket az érzelmeket, miért olvasva próbálják átélni."

Ma is elképedek, ha eszembe jut. Csak szokott példámat hoztam fel erre, hogy amint a háziasszony a három cekkerrel, a tömött metrón utazik, hogy még időben odaérjen a gyerekért az óvodába, vajmi ritkán jön vele szembe a királyfi a cipellővel, hogy éppen őt keresi. És a munkahelyen sem  csókol a nyakába az igazgató gyönyörű szemű, jóképű, magas fia, hogy egy pillanat alatt a medencés villájába repítse. Nem marad más tehát neki, mint h a romantikus sorok elrepítsék a mindennapi gondok világából. 

És igen sokan élik le úgy az életüket, hogy nem sugdosnak szerelmes szavakat a fülükbe, és kezüket sem szorongatja senki, de még az új ruhát, vagy frizurát sem értékelik. Társtalanul, vagy párjuk mellett magányosan szeretetlenül, szerelem nélkül.

Maradjon tehát a romantikus füzet, vagy nyomjuk el magunkban minden vágyunkat. Mindegy melyik utat választjuk, mindig mi veszítünk.