Egy régi vicc poénja volt, amit ma már senki sem mesél.  Az egyedüllét a vicc személete szerint nem baj.

Egy alkalommal, amikor magam alatt voltam, egy távoli rokonom írt, kérdezte, hogy vagyok. Épp sajnáltam magam, így elpanaszoltam, hogy elvesztettem az állásom, anyukám beteg és így tovább. István, nagyon kedvesen írt vissza,  hogy hát tényleg sajnáljuk, és hát nálunk sincs minden rendben, apukámat múlt  héten temettük, anyuka is  rosszul van, tolószékbe kényszerült mert mindkét lábát levágták....

És akkor arra gondoltam, hogy mi bajom is van nekem???

Ma először Ilditől kaptam meg, hogy ne nyafogjak, majd András is kiosztott, hogy mi a fene baja van magának, század annyi rossz sem történt magával, mint velem. És persze Zolinak is igaza volt, akinek nehéz munkája van, albérletben lakik és a letolás idején magányosan élt egy idegen ország, idegen városában.

Mert valóban mi bajom lehet nekem?

Ha mondjuk nem vesszük figyelembe, hogy nincs  reggel senki, aki rám mosolyogna, hogy nem vár a munkából haza senki, ha ezer programmal próbálom elfeledtetni a magányt, nincs senki, aki megkérdezni, hogy jól érezted magad. Ha este olvasok, senkivel nem oszthatom meg a nekem tetsző sorokat, nincs aki odaheveredne mellém, hogy nézzük meg együtt ezt a filmet.

Persze, kétségtelen, nem kell másra mosni, mások után rámolni, törni a fejem, hogy mit főzzek. 

Éveken, lassan évtizedeken keresztül nem értettem mi baja van Julinak, mitől lesz egyre irigyebb, rosszindulatúbb, rosszkedvűbb, keserűbb. Miért nem hisz az emberekben, miért a rosszat feltételezi.

Senki, aki nem kényszerült a magányra, nem értheti meg.  Ma már a málnabokorig sem megyek el a kertben, mert már nincs az anyukám se, akinek pár szemet leszedjek a joghurtba. A virágágyást lassan ellepi a gaz, hiszen nincs aki azt mondja, nézd csak ott is egy tulipán, meg ott is,ott is. Kinek szedjem össze a körtét, kinek főzzek körtebefőttet,. kinek csinosítsam a házat,

Kinek fésülködjek meg, ha itthon vagyok.

Minek keljek fel az ágyból, miért is menjek ki a kertbe. 

És akkor egyszer csak már olvasni sem tudok, csak a panaszáradat, a nyafogás. 

Nyafogás az, hogy elviselhetetlen az egyedüllét.

Nyafogás az, ha hazaérve szeretném ha megkérdezné valaki: milyen napod volt?

Nyafogás, ha szeretném érezni, fontos vagyok valakinek?

Nyafogás, ha szeretném, ha szeretnének, és lennék valakié? .... lennék valakié.....

..