Blogot írni, legtöbbször magányos elfoglaltság, és hát mi tagadás, közönség sikere is ritkán van. Már abban is eltértem a szokásoktól, hogy "naplómban" legtöbbször nem saját történeteket fogalmazok meg, hanem megjelennek barátok, ismerősök, ügyfelek, vagy a vonaton mellém sodródó utastársak elbeszélései is megjelennek.
De arra nem lehet felkészülni, hogy egy alig egyhetes blog egyik cikke egyszer csak egy városnyi emberhez eljut. Őszintén megmondom nem csak megrettentett, hanem egyenesen le is bénított a helyzet.
2007. óta jelennek meg írásaim a neten a legteljesebb érdektelenség megnyugtató állapotában, így kellett egy másfél hét, hogy részint feldolgozzam a történteket, másrészt eljussunk ismét a teljes csöndbe. Ha valaki mégis idepillant, hát lelke rajta, vessen magára.
