Eltelt az év.
Pontosan egy évvel ezelőtt, ezen a napon regisztráltam egy társkereső oldalon. Lehet, hogy korai volt még, lehet, hogy nem voltam még készen rá. lehet, hogy sok csalódás ért, de mindezeket is köszönöm.
Ha most megkérdeznéd:Jó volt? azt mondanám, mint Börcsök Enikő az Üvegtigris nyitó jelenetében: Jó volt!... és igen sokkot kaptam. Sőt, talán több sokkot.
Az első egy éve ősszel érkezett,az első szerelmem képében, és az aljas szándékú megkeresés, a fájdalom, csalódás, a mélybe taszított. Ugyanakkor tagadhatatlanul, felrázott. Ahogyan B. doktornő mondta: egyszer még hálásak leszünk ennek a gumigerincű Mihálynak, hogy elindított egy másik úton. Nem hittem, de szívességet tett.
Elindultam egy nagyon nehéz úton, és újraterveztem az életem. A harminc éve tartó önfeláldozó elnyomásból kiléptem az életbe. Sosem könnyű a változás, váltás, pláne, ha a változás nem fér a megszokott, elfogadott képbe. Barátok, ismerősök álltak értetlenül, legyintettek, hogy majd csak felhagyok végre ezzel a hóborttal és újra betagozódok az idősebbek unalmas, eseménytelen életébe.
Sosem volt eseménytelen, visszahúzódó az életem, de mégis csak az elfogadott kávénénikék szintjén - színház, uszoda, egy-egy koncert - és csak kevés választott el, hogy majd ez is marad, legfeljebb még kártya és közös kávézás az ötye körben.
De én szerelemre vágytam, szeretetre, gyengédségre, ölelésre. Megszeretni újból önmagam, újra nőnek lenni. És köszönöm nektek - akikkel találkoztam a párkeresés ez évi útján - a beszélgetéseket, az érintéseket, a szép és fájdalmas napokat, heteket. Segítettetek megismerni, elfogadni önmagam, vágyaimat, érzéseimet, kétségeimet, azt, hogy nem vagyok tökéletes, de szerethető vagyok. Köszönöm a hónapok óta tartó beszélgetést, a megmaradt barátságot, vagy csak egy éjszakás, párórás kalandot.
Köszönöm nektek is, akik csak rám köszöntetek, megdicsértetek, kedvesek voltatok, vagy direkt a tárgyra tértetek.
Sokan nem kaptak választ tőlem, ezt szégyellem. Sokan megtanulhatnák tőlem, hogy miért. (Ne szégyelljék, meg kell tanulniuk, hogy sikerrel keressék szívük, lelkük, vagy ágyékuk választottját.)
Az élet, a társkeresés jövőre is folytatódik.
Mert hiszem, tudom, hogy van valaki, akire Férfiként tekinthetek, aki mellett Nő lehetek (így, mindketten nagybetűvel), aki megosztja velem gondolatait és ágyát, akivel együtt nézzük a tüzet, kávézunk, nevetünk, és aki engem keres.
És ezt kívánom nektek is, hogy találjátok meg. Na nem a királylányt, vagy királyfit, nem is a tökéleteset, hanem ahogyan Andris mondta, a megfelelőt.
Szeretni és szeretve lenni - ezt kívánom magunknak.
( Fotó: DearPaoFlickr_pinterest)
