Valahogy leragadtam  a mában, amikor relatíve kevésbé stresszelem magam érzelmileg, hiszen nagyjából mindenre meg van a megoldás. De, hát nálam sem volt ez így.

Eleve egy faramuci helyzettel indult az új élet. Az első szerelmemmel való találkozás ráébresztett, hogy nem jó ez így, mégis csak kellene valami pasi. Na de, ki a fenének kellek én már, egyáltalán nekem tényleg kell valaki?   Szóval azt mondanám "vérző szívvel, vakon bolyongtam a szakadék szélén" hogy egy ilyen  csöpögős képzavarral érzékeltessem érzelmi mélypontomat.  Gyakorlatilag el sem tudtam képzelni, hogy bármi kiút van ebből a helyzetből. A környezetemben számtalan boldog párkapcsolatban élő házaspár van, és még több, párját nem találó egyedülálló. És akkor most hogy' is legyen???

Sokszor esett itt szó arról, hogy az online társkeresés torz világ. sokan mondták nekem is, hogy  ne ettől várjam a megoldást. Akkor mitől?

Hazudik aki nálam több helyre jár, vagy több embert ismer valóságosan (és itt nem a fb ismerősök a lényegesek). A munkám révén is naponta számtalan új ismeretségeket kötök. Mégsem hozott soha semmit ez a fajta nyitottság,  az emberekkel való közvetlen kapcsolat. 

Na jó, hozott, mert tényleg számtalan jó ismerősöm, barátom, kollégám, volt és jelenlegi beosztottam van. Na de ugye máshogyan nézünk egymásra.

SZóval regisztráltam egy társkereső oldalra, azután még néhányra.  És igen, nagyon megviselt engem is a stílus, a hangnem, az egész  vágóhíd jellege. És  volt idő, amikor úgy éreztem nem vagyok, ha nem írnak rám, nem létezem.

Azaz a létezésem kulcsa a tetszések besöprése.

Utána megtanultam, hogy igenis erre is szükség van, a sok  elkeserítő tapasztalat mellett, szükséges a pozitív megerősítés is. Nem csak azokra gondolok, akik ugye a kipróbált szövegüket nyomják az ágybadöntés reményében. Ugyanis rájuk is szükség van.Ha az ember lánya eldönti magában. hogy az Igazi megérkezéséig azért eltölti valahogy az időt, mert az egyedüllét, a magány pillanatnyi feloldására magának is hazudva, egy estés kalandokkal  próbálkozik.

Ez a kettősség - a belső bizonytalanság, a tetszeni akarás és a vágy a testi örömre, a gyengéd pillanatokra - nem könnyű egy nőnek. A lelki "ráhangolódáson" kívül óvatosságot, körültekintést is igényel.

Hogy sikerült ezt a bizonytalan pár hónapot jól feldolgoznom, ha úgy tetszik átvészelnem, abban nagy szerepe volt egy régi ismerősnek. Tücsi 35 évesen maradt egyedül kamasz fiával. Nehezen viselte a  magányt, sajnos  az italba menekült, és nap mint nap szedett fel férfiakat, hogy egy-egy estére átölelje valaki, hogy úgy érezze fontos valakinek. Egészen addig, míg egy reggel 17 éves fia talált rá elvágott torokkal. 

Számtalanszor eszembe jutott a története, amikor egyedül éreztem magam, amikor mindent megtettem volna, hogy átöleljenek, hogy azt hazudjam magamnak, kellek valakinek. Eszembe jutott, és visszatartott.

Tücsi, köszönöm.

(fotó: bauzaun.tumbir.com)