Ő: Szia ! Nem zavarlak ? nagyon ? :)

É: nem voltam elérhető.

Ő: világos :)  és most ?

É: közben megint eltelt fél óra, most éppen gépnél

Ő: ez sokszor történik így, fél orák jönnek mennek :), de nem gond egyébként, én is mindig csak akkor tudok válaszolni amikor tudok, ez igy normális is

É: no igen, amikor tud az ember, akkor tud

Ezekkel az érdektelennek látszó szavakkal kezdődött egy kétszáz oldalas beszélgetés az egyik társkereső oldalon. Mi az, amiért egyik megkeresésre válaszolunk, és melyik az, amit figyelmen kívül hagyunk. 

Annak ellenére, hogy az online társkeresésben teljességgel elfogadott, hogy a nő teszi meg az első lépést. de az első üzenetet mégis csak a férfiak írják.  És ők a megmondhatói, hogy hányszor nem kapnak választ. Még én is, bár igyekszem  a levelekre legtöbbször reagálni, sokszor választom a könnyebb és gyorsabb, törlés lehetőségét. 

Persze, ne legyen illuziónk a a legjobb nyitó mondatok esetén is először mi nők is megnézzük a levélíró profilját, fotóit (ha van), és ezek alapján döntjük el, hogy  a delete gombot nyomjuk, vagy válaszolunk. De most induljunk ki abból, hogy  a levélíró nem kifejezetten ellenszenves, nem borzadunk el tőle.  És tételezzük fel, hogy ezeket a sorokat  író-olvasó emberek olvassák. (Persze a többieknek is segíteni próbálunk majd a későbbiekben.) 

A Férfi tehát átjutott az első akadályon, nem töröltük azonnal, de most  az első üzenettel válaszra kell késztessen minket. Kollektív tapasztalatunk azt mutatja, hogy ha  csak nem a vezérigazgató csodálatos szépségű, okos fia írt nekünk, aki után mindig is ácsingóztunk, egyáltalán nem mindegy hogy a levélíró miként próbálja megragadni figyelmünket.

A legtöbben valamilyen matricát küldenek elsőre (csók, rózsa, bármi), ami nem mutatnagy  leleményességet. Talán a  már annyi üzenetett küldtem eredménytelenül" gondolat sarkallja őket erre. Mindenesetre ez legfeljebb egy erős ismerkedési szándékú nő számára ad  ürügyet a válaszra.

De mi van akkor, ha a megszólított naponta több megkeresést kap jó pasiktól is. Lássuk be Uraim, akkor a matricával nem fognak kitűnni a mezőnyből. Ebbe a kategóriába tartozik a magában álló Szia, Helló is. Ha mégis ezzel indítanak,akkor legalább egy-két kedves szót, dicséretet fűzzenek hozzá. Persze ez még mindig csak a minimálisan elvárható indítás és nem emeli ki Önöket a tömegből.

Mit kell tenni, ha az egy IQ-nál magasabb szellemi teljesítményű nő figyelmét akarják felkelteni, aki vélelmezhetően nem  Önökre vár évtizedek óta a toronyszoba magányában. 

Először is tegyék meg, hogy elolvassák a nő adatlapját, hátha ötletet ad az első sorokra. 

Mária leírta, hogy szeret színházba járni, de szívesen beszélget egy pohár bor mellett. A levélíró első mondata: "Szerintem a színházi szünetben igyunk inkább pezsgőt"  Egy másik hölgy adatlapján  szerepelt, hogy 175 cm nél magasabb férfit keres és ahogyan említettem Mihály első soraiban erre utalt: De kár, hogy nem vagyok 175 cm.

Előfordul azonban, hogy a levélíró saját stratégiát dolgoz ki, saját szövege van,  ha jó, akkor ezzel is eredményes lehet.

István indítása ezek közül való: Szia! Tea,vagy inkább olasz espresso?  Ebben az esetben a válaszadóban emberére talált. Nő: Hangulatfüggő, inkább olasz espresso, de a környezetem inkább latte-t engedélyez.- és ezzel már el is indulhatott egy beszélgetés ristrettoról, bármiről.

Uraim, tehát ha válaszra várnak, igyekezzenek jó nyitó, bemutatkozó szöveget találni,  ha egyedül nem megy, kérjenek segítséget. Akár tőlem.

Sok sikert az ismerkedéshez.