Ha valaki megfogná a kezem...
hallgatom a régi dalt most Kulka Jánostól.
Igen, ha valaki megfogná a kezem. Ez az a boldogság, ami másnak esetleg természetes, és amire oly régóta várok.
Fél éve, Erzsi azt mondta képzeljem el az életem, egy boldog párkapcsolatban. És - mint már mondtam - a legtöbb, ameddig eljutottam, hogy valaki megfogja a kezem.
Mióta ráébredtem több évtizedes magányomra, próbálok kilábalni belőle. De hasztalan keresem a társam, valakit, akivel megélhetem a feltétel nélküli szeretetre épülő kapcsolatot, amiben sosem volt részem. Ha valaki megfogná a kezem, amikor a gondok elárasztanak, amikor tengernyi teher nyomja a vállam, amikor nincs kedvem még a jóra sem.
Igen, ezeken a pillanatokon átsegítene a boldogság, hogy van valaki, aki megfogja a kezem. És már tudom, hogy ez egyáltalán nem csekélység, hogy "csak" ezt tudom elképzelni.
Hiszen, ha van valaki, aki megfogja a kezem, mikor sétálunk, vagy olvasunk, kávézunk.
Vagy megszorítja, és erőt ad, hogy megküzdjek a soron következő nap démonaival, vagy legyőzzem sárkány önmagam és kedves, szeretni való nő legyek ismét.
Ha valaki megfogná a kezem, nőiességemet is teljességében megélhetném.
Pár hónapja is még azt hittem, hogy látni a férfiak szemében a vágyat, a gyönyört, segít a nőiességem megélésében. Talán ez is része, de önmagában nem jelenti a számomra az igazi Férfit, akiben megbízok, aki tudja mi a jó nekem, aki, ha ott van csukott szemmel is hátradőlhetek.
Akinek megengedem, hogy felemeljen, és el merek rugaszkodni a földtől, vagy a vízben; és minden fizikai törvénnyel szemben védve érzem magam.
Mert fogja a kezem.
Nem tudom, hogy eljön-e? Hogy lesz-e valaki?
....Ha te lennél az, aki nekem mindenem volnál....
(Kép forrás: pinterest/blog.styleestate)
