É: Úszni megyek. Igyekszem nem bővíteni a medence vízkészletét.

Ő: Uszodába úszni megy az ember és nem bőgni. Kéretik, ezt figyelembe venni. 

É: Ez valami új szokás nálam. Bár telefonáltam a szegedi nőnek, hogy gyúrjon rám egy kicsit.

Ő: Milyen szempontból?

É: hangulatjavításilag

Ő: jaa, az nem baj

É: most felöltözöm

Ő: most? éjszakára? minek?

É: szar lenne bugyiban hazamenni.

Ő: jaaa azt hittem már otthon

É: uszodából haza

Ő: értem, értem, akkor csak óvatosan

É: az a pár alkalom, amikor  kocsi, busz, kerékpár elüt, igazán nem számít

Ő: nem kell a világvége hangulat, megvan mindkét lábad tudod.

É: meg! De ki tudja? amíg hazaérek? 

Ő remélhetőleg addig is meglesz.

É: Mint tudjuk, nem tudjuk mit hoz a hazaút, ily mértékű figyelmetlenség mellett

Ő: odafigyeljen akkor, legyen szíves

É: igyekszem, mint mindig. Csak nem szokott sikerülni.

Ő: de szokott, mert még mindkét lába megvan, mint tudjuk és ebben biztos vagyok, mert fogtam őket

É: a lábaim megvannak, mert mindeddig szerencsém volt

Ő: egyen így  a jövőben is és ne a telefonját bámulja, ha kérhetném

É: a jövőben is enni fogok, különben éhen halnék.

Ő: ááá  egyen akkor, de legyen is

Én: hihetetlen, de ismét túléltem a közlekedést

Ő: na menek még dologra

É: ja, én nem menek, csak van dolog