Az egyik társkereső oldalon egy hónappal ezelőtt, kaptam egy levelet. Éppen nem voltam túlságosan topon, így kicsit feldobtak a szokásos "SZIA NAGYON CSINI VAGY,HA VAN SKYPED FELHIVLAK SZIA" beköszönéstől eltérő sorok: 

"Szia !Szép csodás napot kívánok!Ritkán vagyok itt igazán semmit nem tudok hogy megy itt minden ezért elnézésed kérem.Téged megláttalak és úgy érezte írnom kell Neked pár sort!Tudod az igazi angyalt szerintem mindig a kedélyéről lehet megismerni. Lényéből szüntelenül árad valami megmagyarázhatatlan derű. Olyan lelkiállapot, melyet az ember csak akkor él át néhány pillanatig, amikor felragyog a nap.Nem tudom de ahányszor az oldaladra kattintok én azt érzem hogy egy pillanatra kisüt a nap ez a levelet ezért írtam Neked! Szóval szívesen barátkoznék Veled.Sajnos ide nem tudtam képet feltenni de emailre tudok küldeni ha szeretnéd.Ne haragudj ha zavartalak .Az én email címem. Ha gondolod ide tudsz írni de képet is küldesz azzal máris széppé teszed a napom! Szép napot Neked, ha zavartalak ne haragudj rám!!"

Szokás szerint megköszöntem, bár  valójában nem is igen néztem meg, csak később, de már, jött is a következő:"Szia!Köszi hogy írtál máris szép lett a napom.Tudod valahogy elvarázsoltál engem ezért írtam Neked.A szépség egy nyílt ajánlólevél, amely a szíveket előre megnyeri számunkra.Tudtad?A szépséged én szerintem oly varázsfényt kölcsönöz az egész valódnak hogy a megjelenéseddel és mosolyoddal meghódítod a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudnád"

Beszéltünk már itt arról, hogy hülyeség komolyan venni, mert  misem könnyebb mint néhány Ctrl C Ctrl V alkalmazásával saját, vagy mások korábban megírt szövegeit bemásolni.

És akkor most itt állok a rögvalóság talaján, ugyanez a férfi, ugyanezt a szöveget, pár hete már megírta nekem. Könyörgöm, nem is emlékszik, hogy kinek írt? A fotó sem rémlik? 

Arról nem is beszélve, hogy előző alkalommal, is pár hasonló levélke és utána huss, már ott sem volt.Továbblibbent. Így azután én is.

Na jó, persze azért nem a szex a legfontosabb. Ha ez lenne, hagynám az egész keresgélést, és nyugodtan hátradőlnék.

De, lássuk be, nem az altestem iránt érdeklődőket keresem, sokkal inkább azt, akit esetleg a érdekelnek a gondolataim. Bár, jól emlékszem még arra a hozzászólásra, melyben egy férfi kifejtette, hogy a párjával nem akar szellemi kihívásoknak megfelelni, és sokkal kényelmesebb a szőkét választani. Meg hát legtöbbször jobb is, hiszen ki a fene akar kezdeni egy ronda nővel, bármilyen okos is (!).

Itt állok tehát én, ugye, aki biztosan öreg, valószínűleg ronda is, az eszével  is baj van, hiszen ennyi hülyeséget ír, és ráadásul nagyképű, hazudós és erkölcstelen.  Igen, lehetnék ez is.Valójában egy már nem fiatal, legtöbbször önmagában kételkedő nő vagyok, aki szeretne végre párt találni magának, ha már a korábbi évtizedeket egyedül nyomta.

És örülök minden, dicsérő, kedves megkeresésnek. És igen, szeretem, ha azt írják, hogy megtetszett a fotóm, hogy vonzónak, pláne szépnek találnak. Barátnőm is egyetért az itteni olvasókkal, hogy a férfiak a levelekben azt írják, amit hallani szeretnék,  hogy hamarabb bekapjam a horgot. És csak a hülye hiszi el.

Alapvetően el is fogadom, de akkor mi van a New Yorkból, Szingapúrból, vagy más, távoli országokból írókkal. Egyszerűen azért írnak ilyesmit, mert szeretnek levelezni? Akkor miért nem a tartalomra hajtanak, miért nem jönnek mondjuk rögtön a festészettel? Vagy mi van azzal a német építésszel, aki hónapok óta csaknem minden nap néhány kedves szót ír?

Tényleg nem tudom.

Azt tudom és értem, hogy, valaki küld egy rövid megkeresést, de közben még további száznak is,  és a válaszolók közül nyilván azt választja, aki legjobban bejön.  Nyilván írna, vagy ha már volt randi, akkor hívna, ha érdekelném. Ezt értem. És azt is tudom - ma már -, hogy ez elsősorban nem  rólam szól. Önmagában ez a helyzet nem minősít engem, egyszerűen csak nem jöttem be neki.

Miért is kellene.

Azt viszont nem értem, ha valaki mondjuk belekezd egy ismerkedésbe,  egy este több levelet is váltunk. És egyszer csak  néma csend. Nem ír többet. Mondhatnánk, hogy a levelekből rájött, hogy hülye vagyok,  hogy mégsem vagyok az, akinek gondolt,  hogy nem tetszik a hozzáállásom valamihez, bár  az utolsó levél még érdeklődést mutat.

Na mindegy. Az okosok azt mondják, hogy ne foglalkozzunk azzal, miért nem hív, miért nem ír. . Teljesen mindegy. lépjünk tovább. Ugyanakkor az ember természetes vágya, hogy tanuljon az esetből, mit csinált rosszul, hogy legközelebb ne tegye. Hiszen a gyerek is úgy tanul, fejlődik, ha - amellett, hogy pozitív megerősítést kap - a hibáira is felhívjuk a figyelmét.  

Ez a fajta boncolgatás, a válasz, az okok keresése, inkább a nők sajátja.   

Két hónapja lesz lassan, hogy megismerkedtem valakivel. Jól indult a beszélgetés,  az első találkozás is, jött a második. Magam is azt gondolom, hogy két találkozás alatt ki kell, hogy derüljön, lehet-e  bármi a felek között. A találkozás után tovább chateltünk. A szenzoraim ugyanakkor azt jelezték, hogy mintha másként. Napok is elteltek, végül rákérdeztem -  valami megváltozott.

Tamás (nevezzük így)  ekkor megírta, hogy nem indult el valami, aminek el kellett volna indulnia.  Ne haragudjak. Az, hogy nekem jól esett az érintése, miért kellene, hogy azt is jelentse, hogy ő is érez valamit.  Elköszöntünk. Eltelt másfél hónap. Ma kaptam egy  üzenetet tőle: "Bocsánatot kérek, a viselkedésemért.. Remélem jól vagy. Vigyázz magadra. "

Kedves Tamás, nem tettél semmi rosszat - írtam.

És kedves Tamások, még, ha az adott pillanatban nem is esik jól,  ezt kérem tőletek, Igen, mondjátok meg, írjátok meg, hogy nem indult el, az, aminek el kellett volna indulnia a továbblépéshez. Nagyon sok fájdalmas órától kíméltek meg minket.

Köszönöm

Úgy indult a hét, hogy a nemrégiben feltűnt delikvenssel megejtjük az első találkozást, és a nyak tesztet.  Némi várakozással néztem a dolog elé, hiszen csaknem a megcélzott korcsoportba tartozott. Mégis, valahogy nem volt kedvem az egészhez. Megint elindítani valamit, remélni, hogy többet ad, mint a többiek, hogy nem csak az altestem érdekli. Minek.  Nem mintha a szex nem lenne fontos, de erre megvannak  a megfelelő arcok, már, ha az arc a fontos aktus közben.

Így csaknem örültem, amikor napközben lemondta.  Semmi gond, egy nyugodt este, befűtök a kandallóba, ég a tűz, egy könyv, egy pohár bor. Mi kell még?

Még hat óra sem volt, mikor Gaba írt: Szia, ráérsz??? ... van kedved szexelni?   Mindig célirányos az üzenet: "Nem tudsz elugrani egy pásztorórácskára, Ígérem nem bánnád meg... ha esetleg előbb elszabadulnál, repülnék hozzád."

Hát jó, gondoltam. A legtisztább helyzet, a legnyugodtabb kapcsolat. Csaknem egy éve látogatott meg először, és elégedettség, csaknem büszkeség tölt el, hogy a jó testű, elsősorban szép lábú, harmincas, értelmes pasi a  mai napig rendszeresen keres, és nem az anyakomplexusa hajtja.

Mindketten tudjuk, mit nyújthatunk egymásnak. És ez a társkeresős világban nem kis dolog,  Nincsenek a helyzetet feleslegesen bonyolító érzelmek, nincs megjátszás, felesleges körök, nincs mellébeszélés.  Csak egy jó szex van. éppen annyi, vagy az, amire szükségünk van.

Tudjuk mit keresünk.
Ő egy megbízható "kurvát", akitől nem kap el betegséget, akinek fizetni sem kell, akivel a vonat indulásáig beszélgetni is lehet. Újabban rendel is: ma legyen a fürdőszoba vagy " valami jó ribis holmit vegyen fel  hölgyem" Nekem meg néha jólesik ez a felszínes, csak a szükségletekre hajtó szerep.

Barátnőim közül sokan ragaszkodnak a száz éve odajáró évszázados szeretőjükhöz. Panaszkodnak, hogy már unják az egészet, mert nulla a teljesítmény, és semmi élvezet. Hát én nem kínlódom velük, ha megtehetem miért ne a jó testű, fiatal pasival, pasikkal élvezzek, és akkor az aktus már több, mint a szükségletek kielégítése, akkor már motivál is, hogy ideje megint úszni és masszőrhöz menni, figyelni magamra. Ettől még nem gondolom, hogy fiatal vagyok, ettől még nem akarok versenyezni a húszas-harmincas feszes testű nőkkel.

És igen, ettől még egyedül vagyok, nincs társam. Na de kérem, addig sem kell cölibátust fogadni. 

Mi tagadás nagyon rossz fényképarcom van, és csak elvétve készül számomra is elfogadható kép.  Egy alkalommal a céges fotózás képeit nézve az informatikai igazgató meg is jegyezte, hogy "életben nem vagy ennyire ronda" Persze, mondhatná bárki, hogy ne a legszebb arcunkat próbáljuk mutatni.

Hát akkor mit? Ahogyan reggel a tükörben látjuk magunkat?

Álljunk meg itt egy pillanatra.   Teljesen egyértelmű, hogy egy kapcsolatban a személyiség varázsa a meghatározó. Na de azért ne feledjük,amikor valaki ránk köszön, utcán, szórakozóhelyen, vagy az online társkeresőn, akkor is először megnézzük. Ha lehetőség van egy kis beszélgetésre, a hang, a beszéd stílus, a mondanivaló, a személyiség felületes jegyei is megragadhatnak.  

Az online társkeresésnél  csak pár dologra támaszkodhatunk: a  fénykép(ek)re, a bemutatkozó profilra, és az üzenetre. Később a levelekre. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok azzal a gyakorlattal, hogy míg olvasom az üzenetet, írom a választ, többször is ránézek a képre, képekre. Próbálom a szavak mögött, valahogyan meglátni az embert.

A kép szerepe  igenis fontos.  A negyven feletti férfiaknál  igen gyakori a fotó nélküli profil. (a fiatalabbak esetén, akkor biztosan nincs fotó, ha párkapcsolatban élnek.) Elfáradtam abban , hogy képet kérek. Nem tudom elfogadni, hogy  csak most regisztrált, még nem tudott feltölteni. Akkor addig ne irogasson.  Vagy nem előfizető, ezért  nem tehet fel képet, ez egyrészt nem igaz, másrészt nem kell azzal dicsekedni, hogy a két-háromezer forintot is sajnálja.

Ha meg van kép... ..??? hát nem mindig van benne köszönet.   Nincs a közelben egy barát, aki azt mondaná, ez így gáz, ezt ne.

Pár napja egy aránylag normálisnak látszó levelet kaptam,nagyjából elfogadható volt a bemutatkozó anyag is. Pár üzenetet váltottunk, és közben - ahogyan szoktam - újra, és újra megnéztem az egyetlen feltett képet. Az alkatilag akár fiatalosnak is mondható férfi ott állt egy  tarka karton függönnyel eltakart nagy halom valami előtt, melegítőben, szürke zokniban. Egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni az igénytelen megjelenésű fotótól. Így, néhány levélváltás után elbúcsúztam.

Lehet, a férfiak azt gondolják, hogy mi baja van a hülye, nagyképű p...nak. Egyszerűen otthonos volt a megjelenése. Hát kérem, az otthonosságot - ahogyan én is a reggeli arcomat - akkorra tartogassa, amikor már sikerült pozitív érzéseket keltenie a leendő partnerében. Akkor, majd megnézem a szürke zokniban.

Addig is adjuk meg a módját.

(Persze nem pontosan így gondolom: kép advancedstíyle.blogspot.com)

É: Megint kucorodok. Ez a gyermeki összehúzódás - már, hogy ne lássák a mellem, meg ilyesmi - szerintem onnan van, hogy hatéves koromban majdnem megerőszakoltak a lépcsőházban. csak "szerencsém volt", az utolsó pillanatban észrevette valaki. Mert kiáltani nem tudtam. De most ez a kucorodás, vágyakozással van együtt. Korábban meg mindig szégyenérzettel. Ezt is tőled kaptam.

Ő: Könnyen lehet, hogy nagyon sok mentális bajod innen ered.    Ebből az élményből.

É: Sok ilyen volt az életemben.

Ő: Hogy majdnem megerőszakoltak?

É:Három évesen a vécébe menekültem és bezárkóztam, mert az apám, konyhakéssel kergetett.

Ó: oké.... körvonalazódnak a dolgok.

É: Öt évesen egy csomó estét töltöttem egyedül  a Joliot Curie téren. Anyu felment a későbbi nevelőapám lakásába. Én meg ott hintáztam a sötét téren. Emlékszem mindig hangosan énekeltem. Ma már tudom, hogy azért, mert féltem. Az egész életem ilyen volt.

Ő: Beszélhetünk ezekről a dolgokról. Ha szeretnéd.

É: Majd meglátom, nem akarok most visszaesni a rossz hangulatba. A kucorodásról jutott eszembe, de most valahogy megkönnyebbültem, hogy kijött, hogy már ezt sem kell titkolnom.

Ő: Egyáltalán nem kell titkolnod, mivel ezekről nem tehetsz és nem kell szégyellned magad miattuk. persze ezt a benned lakó gyermeki lényed nem feltétlenül érti és fogadja el, asszed nem tudom? Az ilyen traumákat nem eltemetni kell, hanem felszínre hozni és elkezdeni feldolgozni, szép lassan, hónapról, hónapra. DE egyre kérlek, ne legyél türelmetlen saját magaddal szemben, és ne haragudj magadra, ha úgy érzed, valamiért még nem jött el a várt eredmény. Sok idő kell ide, ezt fogadd el és ennek megfelelően gondolkodj. Jó kislány.

 Fájdalmas  felidéznem ezt a beszélgetést. Igen az emlékek miatt is, meg amiatt is, ahogyan ő minden helyzetet kezelt. Olyan volt, mint ha kettőnk közül ő lett volna a felnőtt. A "jó kislány" meg ahogyan türelemre intett. Azóta is őt keresem mindenkiben, remélem még megtalálom.

Rosszabb napokon úgy érzem, nincs már több esély, ahogyan Petri fogalmaz  

"A nagy mű immár végképp elmarad,
elhasználódtam ennyi év alatt....
És késő van már: ötven év felett
változni, változtatni nem lehet.
Lamentálni vagy dühöngeni kár,
a megvénülés sivataga vár,
ráncosodik a bőr, kihull a fog,
kicsit még élek, aztán meghalok."

Mivel jócskán negyven felett vagyok és se szeri se száma a harmincasok, negyvenesek megkeresésének, gondoltam itt az idő, megfejtem, mi motiválja a pasikat. Persze a „kutatás” nyilván szubjektív lesz, és semmiképpen sem tekinthető reprezentatívnak, bár törekedni fogok a  minél nagyobb elemszámra, valamint az iskolázottsági, életkori, lakóhely és foglalkozási ágazat szerinti lehetséges változatosságra.

Bevezetőként álljon itt az „ aranygondolatok”  egyik cikke, mely a fordított helyzetet vizsgálja, azaz mit keres egy negyven plusszos nő a harmincas pasikban.

„Fiatal pasi, idősebb nő. Szaporodni látszik a jelenség. 

Milyen egy egyedülálló negyven feletti nő?

Először is dolgozik, tehát el tudja tartani magát. Valószínűleg már van gyereke és (akár többször is) elvált. Mivel manapság magasak az elvárások a női nem felé, ezért jól néz ki. Nincs elhízva, öltözködik, ápolt. A lelke edzett, végigcsinálta a válást és nem rokkant bele. Nevelte/neveli egyedül a gyerekeket, nem riad meg a kihívásoktól, mert az élet már számtalan próbatétel elé állította, amit magának kellett megoldania. Helyt áll minden fronton. Megszokta, hogy mint nő, mint anya, mint háziasszony, s mint munkaerő is topon legyen. Egyszerre. Harmincas éveinek csatái után remekül tudja irányítani és élvezni az életét.

Biztos, hogy sokáig próbált társat találni a saját korosztályában és nem torzulásból bukik a harmincas pasikra! Belefutott jó néhány 40+-os férfiba, sok a nős, aki csak mellékutat keres, szexet, másodikat (harmadikat). Nem társat.

És most nézzünk meg egy egyedülálló negyven feletti férfit!  Kiégett, le van harcolva. Az igényesség nem jellemző, inkább az elhanyagolt külső. A sörhas a minimum. Az öltözködést hagyjuk is… A lelke össze van törve, vagy alkoholista lett a válás után, vagy (újra) anyuci kisfia. Nem edződött meg a gyerekneveléstől, mert sohasem volt az ő dolga. Akárcsak a háztartás. Nem tudja, mi fán terem. Tehát nem akar gyereket nevelni és porszívózni sem. Kapni szeret, adni kevésbé.

És a 40+-os pasi a 20-as, 30-as nők között keresgél! A negyven feletti nőben saját öregedését látja, és ettől retteg!

És most lássuk a mai 30-as pasit! Illetve, hogy miben különbözik az idősebb férfiaktól. Életerőtől duzzad. Abban a világban, amiben ő nőtt fel, egyenlő munkamegosztás van. Ezért a mai harmincas férfi nem hátrál meg a feladatoktól, akkor sem, ha háztartási munkáról van szó és akkor sem, ha a gyerekekről. Vannak tervei, céljai, álmai. Ad a külsejére. És a legfontosabb: nőként bánik a negyven feletti nővel! Képes csodálni és elismeri az élettapasztalatát. Habitusában inkább egy hullámhosszon van a negyven feletti nővel, mint ősz(ülő) társai.

Tehát mit keres a negyven feletti nő a harmincas pasi mellett? Pont azt, amit a negyvenes, ötvenes pasitól nem kap meg.

Ne sértődjenek meg a negyvenes, ötvenes férfiak!  Megküzdöttek a magukét, elismerés érte. De ha csinos, fitt nőt akarnak, aki tele van tűzzel és életkedvvel, akkor hasonló jellemzőkkel kellene büszkélkedni…

De azért ne legyen illúziónk.  A 40+-os nő nem mindegy mennyire plusszos. És a harmincas pasi sem mind egyforma. A legváltozatosabb okok  vannak a háttérben.  Szóval nem lehet egy kaptafára  venni. Tény hogy van igény a jóképű, értelmes fiatal pasiknál az érett nőkre.”

Eddig az idézett cikk.

Igen, lehet vele vitatkozni:

A negyven plusszos nők többsége, nem keres fiatal partnert, legfeljebb pár évvel fiatalabbat tart elfogadhatónak. És a harmincas pasik többsége sem az érett nőkre bukik.

(Annak ellenére, hogy a magyar társadalomban a huszadik század elején kifejezetten hagyománya volt a fiatal férfiak – érett nők kapcsolatnak. Ugyan ezek a kapcsolatok nem voltak nyilvánosak, de kétségtelen férfiak generációja tanulta meg érettebb partnerétől, hogy miként is bánjon a nőkkel. ld. Érett asszonyok dicsérete.)

Talán a cikk általánosításai leginkább a negyven plusszos pasik leírásában járnak közel az igazsághoz, hozzátéve, hogy elsősorban az ötven feletti társkeresőkre jellemzőek a megállapítások. (Tisztelet a kivételnek.) 

Egy a nő/férfi viszonyban, életmódban, bekövetkezett változásról a cikk nem beszél, illetve csak utalásaiban van jelen. Míg pár évtizede a negyvenes éveikben járó nők kifejezetten öregnek tűntek negyven feletti párjuk mellett, addig mára ez a helyzet megváltozott.  A házasságban élők közül is a nők nagyobb részben kezdenek el foglalkozni egészségük, fiatalságuk megőrzésével.  A gyerekek önállóságával a folyamat felerősödik, egyre többen tekintik ezt az időszakot egy új kor kezdetének.

Ma, ha egy ötvenes – hatvanas éveikben járó átlagos házaspárt megnézünk,  a férfi sokkal idősebbnek tűnik . Azt mondanám, hogy  a hatvan felettiek esetén  a nő valójában  egy nála 7-8 évvel  fiatalabb férfival van azonos korban. A helyzet sokkal szembeötlőbb, az elvált, párkereső, azaz egyedülállóak esetén. (Ennek okairól érintőlegesen a cikk is beszél.)

A fentiek is azt mutatják, hogy teljesen normális igény, ha egy idősebb nő, magánál 8-10 évvel fiatalabb férfit keres, azaz akkor keres a saját korosztályában.

És akkor nézzük az alapfelvetést, a 40+-os nő, fiatalabb férfi esetét. 

A vizsgált 40 ++-os nő profilját az elmúlt évben az egyik társkereső oldalon 5356 férfi nézte, és közülük 2951 fejezte ki tetszését,  jelölte kedvencének a nőt. Közöttük nagyjából fele – fele arányban  található a korcsoportba tartozók, illetve a negyven alattiak. Hozzávetőleg a tizedük aktivizálta magát, levelet írt.  (A megkeresők közül szinte alig volt az idősebb korcsoportba eső.) A levelezés 15 százalékban személyes találkozást eredményezett.

Mivel a nő saját szocializációjától is idegen volt a fiatalok megkeresése, hónapok teltek el, amíg egyáltalán el tudta fogadni, így valamennyi levélírótól megkérdezte, hogy

1. "látta a koromat?"
2. "ha igen, miért nekem ír és nem egy, a korosztályába tartozó hölgynek?"

A válaszok és a későbbi levelek, találkozások tapasztalata alapján mindösszesen három olyan eset volt, ahol bezavart az anyaszerep iránti igény.

Minden más esetben  „a kor nem számít” válasz érkezett.  Ugyanakkor az érdeklődők – nem meglepő - elsősorban szexuális kapcsolatra vágytak.  A fent idézett cikk írójának abban azonban egyértelműen igaza volt, hogy szinte kivétel nélkül megbecsülték már a választ is, nem beszélve a találkozás lehetőségéről.  És a „szerencsések” közül sokan - akikkel találkozás is létrejött-  a mai napig rendszeresen jelentkeznek egy újabb találkozás reményében.

Az elmúlt év során szerzett személyes tapasztalataim is hasonlóak, és a kezdeti csodálkozástól, érthetetlenségtől, örömtől, esetenként büszkeségtől elvezettek odáig, hogy ma már nem lepődök meg a fiatal levélírókon (én sosem kerestem nálam fiatalabbakat). 

És természetesen, továbbra is keresem a társam, és nem gondolom, hogy egy harmincas férfi számára én jelentem a megoldást, mint ahogyan ő sem jelentheti számomra. 

Velük ellentétben  viszont én nem vagyok könnyű helyzetben.

É: Úszni megyek. Igyekszem nem bővíteni a medence vízkészletét.

Ő: Uszodába úszni megy az ember és nem bőgni. Kéretik, ezt figyelembe venni. 

É: Ez valami új szokás nálam. Bár telefonáltam a szegedi nőnek, hogy gyúrjon rám egy kicsit.

Ő: Milyen szempontból?

É: hangulatjavításilag

Ő: jaa, az nem baj

É: most felöltözöm

Ő: most? éjszakára? minek?

É: szar lenne bugyiban hazamenni.

Ő: jaaa azt hittem már otthon

É: uszodából haza

Ő: értem, értem, akkor csak óvatosan

É: az a pár alkalom, amikor  kocsi, busz, kerékpár elüt, igazán nem számít

Ő: nem kell a világvége hangulat, megvan mindkét lábad tudod.

É: meg! De ki tudja? amíg hazaérek? 

Ő remélhetőleg addig is meglesz.

É: Mint tudjuk, nem tudjuk mit hoz a hazaút, ily mértékű figyelmetlenség mellett

Ő: odafigyeljen akkor, legyen szíves

É: igyekszem, mint mindig. Csak nem szokott sikerülni.

Ő: de szokott, mert még mindkét lába megvan, mint tudjuk és ebben biztos vagyok, mert fogtam őket

É: a lábaim megvannak, mert mindeddig szerencsém volt

Ő: egyen így  a jövőben is és ne a telefonját bámulja, ha kérhetném

É: a jövőben is enni fogok, különben éhen halnék.

Ő: ááá  egyen akkor, de legyen is

Én: hihetetlen, de ismét túléltem a közlekedést

Ő: na menek még dologra

É: ja, én nem menek, csak van dolog

Tudja, mikor magának írok, kicsit olyan mintha naplót írnék. Részint hónapok óta igen ritka az az alkalom, amikor egyszerre vagyunk gépnél, így a belekotyogás és az azonnali kiosztás nem fenyeget,

Másrészt Ön volt az aki ott volt, amikor ezen az úton elindultam, ha úgy tetszik Önnek köszönhetem, vagy Önt szidhatom érte.

Az hogy megismertem, hogy vannak olyan emberek, akivel élvezet a kommunikáció, aki mindezek tetejében ugyanúgy utálja a telefont, mint én, és örömmel írogat órákon, napokon, heteken át. Akinek a nekem oly tetsző kicsit angol nyelvi humor a sajátja,  akinek élveztem minden szavát, sorát és aki tán az én soraimat is szívesen olvasta. Boldog voltam, ahogyan elmerültünk a nyereményátadás gondolati játékában, vagy később az osztályharcban, a fenekelési jog kivívásáért, vagy más teljességében megélt marhaságért.

És Ön az, akitől új életem nőiességét kaptam ajándékba, hogy jobb napjaimon elhiggyem szép és vonzó vagyok, érdemes egy Férfi figyelmére. Akitől megtanultam hogy  lehet felszabadultan is szeretkezni, és minden jó lehet amit adunk vagy kapunk.

Aki néha helyretett, ha túlságosan is átcsúsztam hisztis picsába, és aki sokszor szememre vetette - persze mások is - hogy nem az elmulasztottakért kell keseregni, hanem örülni a megtörtént jónak.

Nap mint nap haladok az úton, hogy minél több hibás beidegződést leküzdjek, és ilyen értelemben valóban jobban vagyok. Ahogyan megírtam, hogy Ön mit jelentett nekem, helyre tettem magamban Krisztiánt is, akihez nem a személye miatt kötődtem, hanem mert úgy tűnt, van valaki aki felvállalna, akivel normális kapcsolat is lehetséges lenne. És ezt az esélyt féltem elveszíteni. Ma már azt is tudom, hogy  ez az egész illúzió volt.

Pár napja helyrekerültek a pár alkalmas kalandok. Sikerült megtalálnom az analógiát. Amikor januárban megpróbáltam újra szexuális életet élni, volt egy férfi, aki igyekezett, és sokat segített és nagyon ragaszkodott hozzám. De hatvan éves volt. És akkor jöttek a fiatalabbak, és Feri egyszer csak kiöregedett. Ez nem róla szólt, az én helyzetem, igényem változott meg.

És így vannak velem is, amikor eltűnnek, csak nem mondják a szemembe és talán jobb is, hogy kiöregedtél anyukám, elveszítetted a vonzerődet.És ez sem rólam szól igazán, hanem ők jutottak túl egy szakaszon..

És ha fiatalokkal akarok szexelni, akkor tudomásul kell ezt venni. És nem szabad érzelmileg belemenni. 

Miközben ezt egyre inkább tudom kezelni, egyre jobban tudom, hogy  mit is akarok én. Nem hiszem hogy élettársi kapcsolatot, de figyelmet, érdeklődést, kedvességet, szeretetet, és igen szellemi  és testi vonzerőt. Azt már tudom, hogy semmiképpen sem a saját korosztályomból. De mindenképpen valakit, akit  társamnak tarthatok.

És miközben egyre több mozaik kerül a helyére,egyre reménytelenebbnek érzem a helyzetem, hogy igen van valaki nekem is. és egyre fojtogatóbbnak érzem a magányt, amit egyre nehezebben viselek.

És akkor egyszer csak eljutok odáig, hogy meg akarom vásárolni  valaki társaságát. Na jó nem az escorti minőségben, de mégis csak segítek neki(k), és reménykedem, hogy akkor talán több figyelmet kapok. és ez az a perc, amikor eljutottam a szánalmas vén picsa szerepkörbe.

A dilidoki szerint társfüggés terápiára kellene járnom. Az én olvasatomban  akkor lennék társfüggő, ha mindig is  társsal éltem volna, és most nem viselném el a társtalanságot.

Ezzel szemben én  azt gondolom: szeretném végre kipróbálni.

A doki azt mondja: gondoljak arra, hogy én választottam az egyedüllétet, én akarom így. Nem tudok erre gondolni, hiszen mindig is egyedül voltam. Talán jobb lett volna, ha egy éve nem eszmélek fel. és nem horgad fel bennem a vágy, hogy végre nekem is legyen valakim. Hogy  végre tartozzak valakihez.

Talán az egyetlen út hogy visszasüllyedek, hogy gyalogsági ásóval beásom magam a saját sáncom mögé, és soha többet nem jövök a felszínre.

Szeretném azt hinni, hogy nem ez az  utam. És igen, nem vagyok türelmes, nem lehetek, hiszen már olyan kevés időm van.

Képzelje, új megoldást találtam. Talán észrevehető volt, hogy szeretek magának írni. Ugyanakkor kissé feszélyez is, hiszen nem vagyok én magának senkije, hogy gondolat kísérleteimmel bombázzam. De valamiért könnyebb magának írnom, mint csak úgy, bele a semmibe.

Szóval megtaláltam.

Magának írtam, de nem küldtem el.

Így is inspirált.

Lehet, hogy ez lesz számomra a megoldás és akkor kevesebbet fárasztom majd.  Bár, ahogyan magam ismerem, lehet, hogy ez, csak az eheti megoldás minden bajokra.

Nahhh mindegy, próba cseresznye és egyéb hülye mondások.

Pusszantom.